Ez a finom vázlat egy panorámaképet örökít meg a Nottingham várról, apró, finom ceruzavonásokkal, amelyek csendes életerőt kölcsönöznek a tájnak. A kompozíció vízszintesen terjed el, szemlélőjét finoman vezeti át a tágas előtér egy nyílt mezőjétől a távolabbi épületek halmazáig. Minden épület visszafogott precizitással van megrajzolva; a vár a horizonton jellegzetesen méltóságteljesen áll, történelmi szilárdságát sejteti anélkül, hogy túlságosan dominálna a környezetében. A fák lágy hátteret alkotnak, lombjukat csak finoman vázolták, ami fokozza az általános béke és nyugalom érzetét.

A művész technikája erősen épít a fény és árnyék játékára, hogy textúrát és mélységet keltsen, a monokróm médium ellenére. Ez a képzeletet a 18. század közepére repíti vissza, amikor az ilyen tájképek nem csupán dokumentációként szolgáltak, hanem elképzelt terek is voltak az angol örökség feletti elmélkedéshez. Úgy érezheti az ember, mintha hallaná a levelek susogását és a város távoli morajlását, miközben áthatja a békés légkör. Ez a mű finom találkozása a topografikus pontosságnak és a lírai nyugalomnak, amely csendes elmélkedésre hív a történelemről, a helyről és az időről.