Ez a mű egy derűs pillanatot ragad meg, egy klasszikus kínai tájkép jelenetet mutatva be. A kompozíció felfelé vonzza a tekintetet, a fenséges vízesés egy sziklás sziklafalon zubog lefelé. A művész mesteri ecsetkezelést alkalmazott, a tinta különböző árnyalatait használva, hogy mélységet és textúrát teremtsen a sziklákban és a vízben. A színpaletta visszafogott, a fekete, szürke és a papír törtfehérje dominál, hangsúlyozva a kontemplatív hangulatot. Két alak, egy fiú és egy lány áll egymás mellett, a vízesést nézve, testtartásuk a csodálat és a szépség iránti megbecsülés közös pillanatát jelzi. A kompozíció a nyugalom érzését támogatja, a béke érzetét keltve. A mű jelentősége abban rejlik, hogy mély érzelmi kapcsolatot képes kialakítani a nézővel, meghívva őt, hogy osztozzon a természet iránti csodálatban és tiszteletben.