A festmény egy csendes, felhős nap lágy, szórt fényében fürdő, nyugodt farmudvarra kalauzol bennünket. Két robusztus, rusztikus épület fogja közre a kompozíciót, zsúptetőjük az elmúlás és az örökkévalóság érzetét kelti. Az ecsetvonások szándékosak, de nem tolakodóak, finoman ragadják meg a formákat a fény és az árnyék finom megértésével. Előttünk egy mély, zöld gyep terül el, amelyet házi baromfi szaggatott jelenléte tesz mozgalmassá, s egyúttal életet és mozgást visz a máskülönben derűs jelenetbe.