Ez a művészeti alkotás egy napfényben ragyogó, életvidám tájképet kap, amely a természet textúrái és színei közötti kölcsönhatást illusztrálja. A hullámzó dombok, sziklás formációkkal megkoronázva, úgy tűnnek, mintha életre kelnének; mintha a meleg szellő lágyan simogatná a zöld növényzetet. Az olajfák az előtérben állnak, csavarodott törzseik és csillogó leveleikkel élénk kontrasztot teremtve a lágy kék ég hátterével. Majdnem érezhetjük a nap melegének kisugárzását a napfényben csillogó sziklákból, invitálva minket, hogy kalandozzunk ebben az idilli jelenetben.

Renoir mesteri ecsetelése az azonnaliság és a vitalitás érzését közvetíti. Minden ecsetvonás szándékosnak és spontánnak tűnik, álomszerű minőséget adva a tájnak. A színpaletta csodálatosan adja vissza a melegséget, a zöld és arany árnyalatait harminc fokban összekeverve. Ez a műalkotás nemcsak a táj természetes szépségét tükrözi, hanem a nézőt egy nyugodt, majdnem meditációs élményre hívja; elkap egy pillanatot, ami úgy érződik, mint egy örökkévaló visszhang, amely megidézi a föld és az ég közötti nyugalmat.