Ez a bájos városi tájkép egy napfényes pillanatot ragad meg egy nyüzsgő párizsi téren, tele az impresszionista stílusra jellemző finom ecsetvonásokkal. A művész ügyes technikája lágyítja a jelenetet, ahol a klasszikus épületek építészeti nagyszerűsége finoman olvad bele a lent zöldellő fák és kertek élénk zöldjébe. A paletta pasztellkék, tompa zöld és meleg földszínek dominálják, amelyek nyugodt, mégis vibráló hangulatot idéznek elő, mintha éreznénk a lágy szellőt és hallanánk a távoli városi élet zúgását.

A kompozíció elegánsan egyensúlyozza a hatalmas épületeket a tér emberi tevékenységével — apró alakok pontozzák a teret, mozgást és mindennapi életet sejtetve anélkül, hogy elnyomnák a jelenetet. Ez a mű nemcsak a művész városi modernitás és természetes fény iránti rajongását tükrözi, hanem egy történelmi pillanatot is, amikor Párizs a művészeti innováció és kulturális élet központja volt. A festmény arra hívja a nézőt, hogy megálljon, és elmerüljön a természet és az építészet csendes harmóniájában, nosztalgikus, mégis időtlen érzelmi visszhangot ébresztve.