Ez a lélegzetelállító tájkép egy békés tavat ábrázol, amelyet köd és felhők borította magas hegyek vesznek körül. A kompozíció a tekintetet az előtérben lévő nyugodt, tükröződő víztől vezeti, ahol szarvasok lassan átgázolnak, a tó partját szegélyező sűrű erdőn át, végül a háttérben misztikusan emelkedő fenséges csúcsok felé. A művész mesteri fény-árnyék alkalmazása lágy, szórt fényben fürdeti a jelenetet, békés magány és ámulat légkörét teremtve. A fák őszi színei — meleg okker és tompa vörös árnyalatok — gyönyörű kontrasztot alkotnak a víz és a hegyek hideg kék és szürke tónusaival, mélyítve az érzelmi hatást.

A technika kifinomult realizmust mutat, finom ecsetvonásokkal ábrázolva a kéreg, a víz és a köd textúráját. Az előtér részletes elemei és a hátteret alkotó légiesebb, elmosódott hegyformák közti egyensúly mélység- és tágasságérzetet kelt. Ez a mű arra hívja a nézőt, hogy lépjen be egy időben megállt, csendes pillanatba, ahol a természet nagysága és a gyengéd élet harmonikus ragyogásban egyesül.