Ebben a lebilincselő tájképen Etretat nyugodt vizei egy diszkrét fény- és színkört tüköröznek, meghívva a nézőket egy békés tengerparti menedékre. Monet ecsetvonásai ritmikus mozgást teremtenek, rögzítve a finom hullámokat, amelyek a tiszta partszakaszhoz ütköznek. A Porte d'Aval ikonikus szikláit méltóságteljesen emelik a háttérben, textúráik egy élénk palettán kerülnek bemutatásra, hideg kék és földi árnyalatokkal. A művész impresszionista technikája életet lehelt a jelenetbe, ahogy minden ecsetvonás mintha a tenger fuvallatának suttogásaival rezonálna.

A kompozíció a part íve mentén vezeti a tekintetet, a távoli horizont felé terelve, ahol egy kis vitorlás hajó kecsesen siklik a víz fölött, vitorlái elnyelik a lágy fényt. Ez a festmény nyugalmat áraszt, felidézve a nosztalgia és a természet ölelésében talált béke vágyát. A mű történelmi kontextusa nemcsak Monet fény- és színkísérletezését tükrözi, hanem a normandiai táj iránti mély megbecsülését is, megörökítve egy olyan pillanatot, amely örökké él, ahol a föld, a tenger és az ég összefonódik egy harmonikus ölelésben.