A mű egy derűs tájat mutat be, amelyet az emberi jelenlét hangsúlyoz, a nosztalgia és a vágyakozás érzését keltve. Három alak egy erkélyen vagy pavilonban található, tekintetük a távoli holdra és hegyekre irányul. A kompozíció egy elmélkedési pillanatot sugall, talán a közös szemlélődés az éjszakai égről és a hozzá kapcsolódó érzelmekről. A művész finom ecsetvonások egyensúlyát alkalmazza, a tintamosások mélységet adnak a hegyeknek és textúrát a fáknak. A színpaletta visszafogott, lágy zöldekkel, kékekkel és barnákkal, hozzájárulva az általános nyugalomhoz. A kalligráfia beépítése növeli a mű kulturális jelentőségét.