A műalkotás egy nyugodt folyóparti jelenetet rögzít, melyet csónakok töltenek meg, és buja növényzet ölel körül. A kikötött hajók sorai—élénk, kifejező ecsetvonásokkal festve—békésen helyezkednek el a part mentén, dinamikus, mégis csendes kompozíciót alkotva. A vízen keringő lágy hullámok tükrözik a fényt, visszaverve az ég pasztell árnyalatait. Minden ecsetvonás élettel teli, húzva a mozgást a víz felszínére és a parton finoman lengő füvekbe. A színek használata különösen figyelemfelkeltő; kék árnyalatok keverednek a rózsaszín és sárga színekkel, hogy nyugalmat ábrázoljanak, invitálva a nézőt, hogy töprengjen a folyó melletti élet nyugodt ritmusáról. A víz háborzási hangját a hajók oldalán hallhatjuk, valamint a partról érkező napi tevékenységek távoli zaját, így egy idilli pillantásra rögzít bennünket.

Mint korának visszatükröződése, ez a darab megtestesíti a posztimpresszionista mozgalom elkötelezettségét, hogy sajátos személyes emblémájával rögzítse a minden napi életet. A gondatlan ecsetvonások és a spontán kompozíció átadják az azonnaliság érzését és a természet iránti megbecsülést. Élénk kifejezése ez egy művésznek, aki megfigyeli, és környezetét színeivel és fényével lehetőséget ad a nyugalomra, emlékeztetve minket a természetben fellelhető egyszerű örömökre és annak tartós szépségére. Van Gogh tájainak kutatásai nemcsak a fizikai világra utalnak, hanem a saját belső érzelmi tájainkra is, mélyen rezgő hangot adva mindenki számára, aki találkozik vele.