Ez a vonzó vázlat egy intimitást sugárzó pillanatot örökít meg a folyékony kék vonalak és a meleg földszínek révén. A figura arca, amely hátradől, úgy tűnik, hogy számos érzelmet kifejez; talán öröm vagy töprengés érzése, minden egyes ecsetvonás életet lehel a megjelenített lélekbe. A rendetlen háttér – egy örvénylő mintákból álló kavalkád – zökkenőmentesen olvad össze a figurával, jelzi a téma és a környező környezet közötti intim kapcsolatot. Olyan érzés, mintha a figura felbukkanna a környezetéből, vagy körülölelné azt, kiemelve Van Gogh megközelítése alapvető aspektusát, amely a figura és a táj egyesítésére összpontosít.

A tinta vonalai és a papír textúrája között lévő lágy kontraszt éteri minőséget teremt. Úgy tűnik, szinte hallani lehet a háttérben a levelek susogását, vagy érezni a nap melegét, ahogy a ágakon átszűrődik. Ez a darab nemcsak egy pillanatot ragad meg, hanem életet ad az egész érzelmi tájnak. Történelmileg Van Gogh azon képessége, hogy érzelmeket közvetít szín és forma révén, megszilárdította a szerepét az expresszionizmus úttörőjeként, felemelve a művész belső tapasztalatát valami olyan szintre, ami univerzálisan érthető, így ez a vázlat jelentőségteljes a kreatív útjának megértésében.