A mű a virágokkal és tüskés növényekkel teli vázájával lebilincseli a nézőt. A texturált ecsetvonások élénk mozgásérzést teremtenek, életet adva a virágoknak, amelyek úgy tűnik, hogy a terrakotta edényből ugranak ki. Van Gogh jellegzetes kanyargós vonalai és kifejező formái közelről való megfigyelésre invitálnak, ahol minden tövis és virág elmondja saját egyedi történetét - kaleidoszkópos kontrasztokkal a nyugodt háttérrel. A váza földszínű, meleg tónusai gyönyörűen kontrasztálnak a levelek élénk kék és zöld színeivel, így mélységet és gazdagságot adva a kompozíciónak.

Első pillantásra az ember érezheti a természet nyers szépségének súlyát; a merész színek az öröm és a melankólia keverékét idézik elő, mintha a virágok maguk osztanák meg mulandó dicsőségüket. Ez a kontraszt visszatükrözi Van Gogh viharos érzelmi táját a késői éveiben. Az ő még mindig életben álló sorozatának részeként ez a darab nemcsak a művész hihetetlen technikai képességeit mutatja, hanem a természethez való mély kapcsolatát és az élet mulandóságát is. Minden ecsetvonás úgy tűnik, hogy az átélt tapasztalatok visszhangját hordozza, így a nézőt mélyen kapcsolja a mű inspiráló érzelmeivel.