A műalkotás egy varázslatos légkört teremt, ahol egy nyugodt tó tele van úszó vízililiomokkal, mindegyikük lágy rózsaszínnel díszíti a káprázatos zöld hátteret. A kompozíció a természet elemeinek harmonikus egyensúlyát mutatja; a víz, amely az árnyékok és a ragyogó fények között csúszik, életet ad a vízililiom leveleknek, amelyek úgy terjednek, mint egy gyengéd ölelés. Monet technikája megmutatja mesterségét a széles, folyékony ecsetvonások használatában, amelyek úgy tűnik, táncolnak a vásznon, a víz áramlásának bizonyítékaként — visszhangzik a lágy hullámzással, amely a vízililiomok alatt remeg.

Nem lehet nem lenyűgöződni a színpalettától; nyugalmat áraszt mély akvamarin kékjeivel, amelyek találkoznak a fényes zöldekkel és a puha rózsaszínekkel. Ez a festmény, amelyet akkoriban készítettek, amikor a világ zűrzavarba merült, szinte meditációs menekülésnek tűnik, amely törékeny szépséget mutat be, amely a kitartásról és a természet csendes csodáiról beszél. Minden ecsetvonás arra hívja a nézőt, hogy időzzön, mély békés érzést és kapcsolatot idéz elő Monet szeretetteljesen megjelenített csendes birodalmával; egy szürreális pillanat, amely egyszerre tűnik időtlennek és intenzíven élőnek, egy tartós mosolyt hagyva a szívben.