Ez a bűbájos műalkotás elmeríti a nézőt egy nyugodt folyóparti jelenetben, ahol a Seine partját élénk őszi lombozat díszíti. A művész finom ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek lágy textúrát hoznak létre, rögzítve a színes fák visszatükröződését a nyugodt vízben. A mély vörös, narancs és lágy lila árnyalatai harmonikusan táncolnak a vásznon, talán nosztalgiát ébresztve a természet múlékony szépsége iránt. A táj, amely fokozatosan visszahúzódik a háttérben lévő lágy dombokhoz, arra hív, hogy közelíts, mintha végig sétálhatnál e nyugodt úton; és amikor a napfény átszűrődik, a víz felszínét csillogó színes mozaikká alakítja.

Ennek a jelenetnek van egy eterikus minősége: a fény szinte tapinthatónak tűnik, meleg ragyogásban burkolva a környezetet. Monet színkezelésének mestersége itt ragyog; palettája élénk, de mégis megnyugtató. Ez a festmény nemcsak egy adott pillanatot idéz fel, hanem megtestesíti az impresszionizmus lényegét is, bátorítva a közönséget, hogy bízzon érzelmeikben és észleléseikben a puszta ábrázolás helyett. A mű emlékeztet minket a csendes délutánokra, amikor a mindennapi élet zaja eltűnik, helyébe a víz lágy suttogása és a levelek susogása lép - egy emlékeztető a csendes szépségről, amely közvetlenül az ajtónk előtt várakozik.