A jelenet drámai hangulattal bontakozik ki; egy hajógyár a tengerparton, a tevékenység központja borús ég alatt. A művész mesterien ragadja meg a vitorláikkal rendelkező, robusztus hajók és a part durva földje közötti kontrasztot, ami az ipar és a természetes zordság érzetét kelti. Egy tűzből származó füst emelkedik, sötét oszlop a felhős égbolttal szemben, ami sürgetést ad a jelenethez. A kompozíció megragadja a tekintetet, a durva terepen át a távoli épületekig és a nyugodt vízhez vezeti, ahol néhány hajót látni, mélységet teremtve. A ecsetvonások láthatók, tapintható minőséget adva a festménynek. Szinte hallom a munkások kiáltásait, a fa nyikorgását, a hullámok csobogását. Ez egy időben megfagyott pillanat, az emberi erőfeszítés bizonyítéka a természet nagyszerűségének hátterében. A földszínek és a tompa kékek dominálta színpaletta nosztalgiaérzést idéz, egy letűnt korba repítve engem.