A 15,3 x 21 cm-es méretével ez a műalkotás egy pillanatot ragad meg, amely együtt rezonál az ókori Róma suttogásaival. A jelenetet hatalmas oszlopok keretezik, amelyek lenyűgözően emelkednek, és mélységet teremtenek, meghívva a nézőt egy térbe, amely egyszerre távoli és ismerős. A fény és árnyék kombinációját ügyesen kezelik; lágy szürke és tinta mosások életet adnak a nyüzsgő térnek. Szép játék van az építészeti szilárdság és az alatta lévő élet organikus áramlása között: két figura látható, amint beszélgetnek, míg egy ló által húzott kocsi lassan áthalad a napfényben fürdő utcán, utalva a mindennapi élet ritmusára. A pillanat nyugalma ellentétben áll a felettünk megjelenő monumentális történelemmel, amely nemcsak egy helyet, hanem a múlttal való nosztalgia és kapcsolat érzetét kapja el.

A gondosan kiegyensúlyozott kompozíció vonzza a néző tekintetét a magas oszlopokról a téren zajló tevékenységekre. A háttérben lévő épületek kissé elmosódottak, egymásba olvadnak, ami lehetővé teszi a foreground figyelmet; ez egy rétegzett hatást teremt, mintha a néző egy élő történetet kukucskál. A monokromatikus palettája ellenére a mű tele van élettel; minden tintafolt hőt visz a kő és árnyék hidegségébe. A színhasználat egyszerűsége kiemeli a jelenet összetett részleteit, hiteles pillantást nyújtva egy letűnt kor városi életébe. Ez a darab, érzelmi mélységével és történelmi rezgéssel, a kontemplációra és csodálatra hív, arra késztetve minket, hogy fontoljuk meg a saját helyünket az idő folytonosságában.