A festmény azonnal Velence szívébe repít, megragadva egy felvonulás nagyszerűségét. A bazilika építészeti részletei, melyeket meleg, arany fény ölel át, uralják a jelenetet; szinte érezni lehet, ahogy az ősi kövek történelmet sugároznak. A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot, hogy mélységet teremtsen, a szemet a nyüzsgő tömegen keresztül a távoli, éteri városkép felé vezeti. A szélben lengedező zászlók dinamikus elemet adnak, kárminvörös árnyalataik kontrasztban állnak a halvány éggel. A művész laza ecsetvonásai a mozgás és a vitalitás érzését idézik elő, átadva a fesztivál pezsgő hangulatát, az ünnepi hangulat visszhangzik, arra invitálva a nézőt, hogy merüljön el a velencei atmoszférában.