Ez az élénk jelenet a vidéki élet csendes energiáját árasztja az aratás idején. A művész élénk pontillista technikát alkalmaz, apró színes pontokat helyezve el, amelyek csillognak és összemosódnak, finom, ugyanakkor dinamikus textúrát hozva létre. A kompozíció a tekintetet a napsütötte mezőn átvezeti, ahol a munkások hajolnak és ritmikusan mozognak, erőfeszítéseik mozgás közben megragadva. A színpaletta harmonikus keveréke a lágy zöldeknek, sárgáknak és földszíneknek, melyek a késő nyári nap melegségét idézik. Szinte hallani lehet a széna susogását és érezni a gyengéd szellőt a fakó felhőkkel tarkított ég alatt. Ez a festmény elevenen ünnepli a mezőgazdasági munkát és az ember és a természet kapcsolatát, tükrözve a 19. század végi impresszionisták rajongását a mindennapi vidéki jelenetek megörökítésére azok törékeny szépségében és fényében.