A jelenet halvány, borult égbolt alatt bontakozik ki; hóréteg borítja a földet és a hátteret adó épületek tetejét. Egy csoport alak a fókuszpont, testük előre dől, mintha közös erőfeszítést tennének, hátuk a néző felé fordul. A figurák stílusok és színek keverékét mutatják, mintha együtt dolgoznának. Az kompozíció a közös célérzést, az elemek elleni közös munkát sugallja. A szürke, fehér és a finom színek visszafogott palettája a nyugalom érzetét kelti.

A ecsetvonások szándékos minőséggel bírnak, a művész visszafogott technikát alkalmaz, ami hozzáad a teljes atmoszférához. A formák egyszerűsítettek, ami komorságot kölcsönöz a jelenetnek. A művész azon képessége, hogy megragadja a hangulatot, a téli nap csendes minőségét, figyelemre méltó. A festmény majdnem olyan, mint egy film, mint egy időben felfüggesztett pillanat pillanatképe. Az összhatás a csendes szemlélődés, amely arra invitálja a nézőt, hogy fontolja meg a jelenet mélyebb jelentését és a megfestett emberek életét.