A festmény kibontakozik előttünk, a Boszporusz-szoros nyugodt kilátása. A művész mesterien megragadja a csendes nap lényegét. Egy hosszú hajó, tele figurákkal, siklik a vízen, formáik finoman megmunkáltak, ami aktivitás érzetét adja az amúgy statikus jelenetnek. A fény játéka a vízen egyszerűen lélegzetelállító; csillog, tükrözi az égbolt lágy árnyalatait.

A partokon egy faegyüttes áll, ágaik finoman kirajzolva a világos háttéren. Leveleik, élénk ecsetvonással festve, egy kis életet adnak a vászonnak. Továbbá egy távoli épület, talán mecset látható, sziluettje egy kis keleti bájt ad hozzá. A művész ügyes fény- és árnyékhasználata mélységet teremt, a szemet a távolba vonzza. Az összhatás a béke és a nyugalom; egy pillanat az időben, lebegve a valóság és az álom között. A színek tompítottak, harmónia érzetét keltve a jelenetben, arra ösztönözve a nézőt, hogy lassítson, és élvezze a mindennapok szépségét.