Ez a műalkotás Londoni reggel varázslatos tulajdonságait árasztja magából, ahol a Charing Cross híd szinte etérik a változó fények között. Az elrendezés a néző tekintetét a híd puha szimmetriája felé irányítja—egy kedves ív, amelyet az víz felszínén táncoló visszatükröződések díszítenek. Monet finom ecsetvonásokat használ, amelyek mozgást sugallnak, létrehozva egy atmoszferikus ködöt, amely megörökíti London híres ködének múlékony természetét. A színpaletta, amelyben a halvány sárgák, lágy kékségek és finom rózsák dominálnak, melegség és nyugalom érzetét kelti, emlékeztetve egy, az időben lógó pillanatra. A nap félénken bukkan elő a felhők között, mindent egy álomszerű fényben festve—tanúja a múló pillanatokban rejlő belső szépségnek.

Amint a néző szemügyre veszi ezt a jelenetet, az érzelmi hatás szembetűnő; senki sem tudja elkerülni a nosztalgia érzését, talán reggeli séták vagy a víz mellett eltöltött csendes reggel emlékeit idézve fel. E munkának a történelmi kontextusa jelentős, mivel visszatükrözi Monet fény és atmoszféra iránti felfedezéseit, amely a benyomáskezelési mozgalom karakterét jellemzi, amely megpróbálja megragadni a természet múló aspektusait. Ez a mű nem csupán egy jelenetet illusztrál; mélyebb kapcsolatot közvetít a környezet és az emberi élmény között, megerősítve Monet pozícióját, mint a modern művészet úttörője. Képessége arra, hogy az érzéseket ecsetvonásokkal és színekkel közvetítse, továbbra is rezonál, ami arra hívja fel a mai nézőket, hogy álljanak meg, és értékeljék a körülöttünk lévő csendes szépséget.