A festmény egy derűs pillanatot ragad meg a francia vidéken. Egy hatalmas, nyitott mező uralja a jelenetet, egy felhős nap lágy, szórt fényében fürdik. A művész ecsetvonásai láthatók, textúrált, szinte tapintható minőséget kölcsönözve a tájnak. A színek tompítottak, a földszínek, a zöldek és a kékek palettájával, ami nyugalmat és békét kelt. Az ég a felhők örvénylő kiterjedése, ami az eső lehetőségére utal, és drámai elemet ad a máskülönben békés jelenethez.

A kompozíció kiegyensúlyozott, bal oldalon egy nagy fa ad erős függőleges elemet, és egy út, amely a távolba vezet, a néző tekintetét a horizont felé vonzza. Van egyfajta mozgásérzés, a távolban lévő alakokkal, talán gazdákkal, akik a mezőkön dolgoznak. Felidézi a fűben susogó szellő érzését, és a frissen vágott széna illatát. Ez egy pillanatkép a vidéki életről, a természet szépségének ünnepe, és annak a bizonyítéka, hogy a művész képes megragadni egy múló pillanat lényegét.