A jelenet szelíd nyugalommal bontakozik ki, egy tájjal, amelyet a lágy fény ölel át, mintha a késő délután lenne. A frissen felszántott föld egy mezője uralja az előteret; gazdag, földes tónusai a munkáról és a növekedés ígéretéről mesélnek. A művész ecsetvonásai, láthatóak, de kevertek, olyan textúrát hoznak létre, amely a szemet bolyongásra invitálja, hogy érezze a földet a lába alatt. A középtérben a figurák és állatok finom menete a vidéki élet ritmusát, a munka és a természet csendes táncát sugallja. Egy szekér, talán a betakarítás gyümölcseivel megrakva, az emberi jelenlét egy csöppjét adja hozzá. A színek tompák, de élénkek, a távoli dombok zöldje és a halvány égbolt ellentétben áll a mező meleg tónusaival. Ez egy időben felfüggesztett pillanat, a mindennapokban fellelhető szépség bizonyítéka.