Ez a nyugodt jelenet egy békés folyóparti pillanatba vezet minket, ahol a folyó lágyan kanyarog a buja zöld növényzet és a távoli dombok között. Egy kis csónak pihen a part mentén, emberi elemet adva az egyébként dominánsan természeti tájnak. Két alak, valószínűleg egy nő és egy gyermek, lassan sétál a füves part mentén, nyugodt, elgondolkodtató hangulatot sugározva. Az enyhe, borongós égbolt fénye, a szürke és zöld finom tónusai impresszionista finomságot kölcsönöznek a kompozíciónak, a pillanatnyi légkört ragadják meg a szigorú realizmus helyett.

A művész laza, kifejező ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek lágy színátmenetekkel egyesítik a lombokat, miközben a délutáni fényben csillogó hatást keltenek. A kompozíció egyensúlyt teremt a jobb oldali sűrű lomb között és a bal oldalon, a távolban nyíló falusi tér között, finoman vezeti a tekintetet a folyó ívén végig. A paletta földes zöldeket, lágy kéket és pasztell szürkéket használ, hűvös, nyugodt érzelmi tájat idézve. Történelmi szempontból ez a mű a 19. századi impresszionisták azon törekvését tükrözi, hogy megörökítsék a természet mulandó pillanatait, elmerítve minket az ember és a természet közötti csendes, elmélkedő harmóniában, meghívva minket, hogy hallgassuk meg a folyóparti szellő suttogását.