A művészeti alkotás fenséges fákat ábrázol, amelyek uralják a vásznat; zöld koronáik a derűs, halványkék ég felé nyúlnak. A törzsek magasak és karcsúak, ellentétben a fenti lekerekített lombkoronával. A festék ecsetvonásai merészek, textúrált hatást keltenek, amely mélységet és karaktert ad a jelenetnek. A fény és az árnyék finom játéka a napszakra utal; talán késő délután, amikor hosszú árnyékok terülnek a földre, hangsúlyozva a lejtős terepet. Egy kis figura, egy szalmakalapot viselő magányos személy sétál az ösvényen, emberi elemet és méretérzetet adva a nagyszerű tájképhez.