Ebben a lenyűgöző kompozícióban egy nyugodt tó felszínét vízi liliomok csoportjai díszítik, amelyek lágyan úsznak a csendes vízen. A művész ecsetvonásai exkluzív, lila és zöld színskálát fednek fel, amelyek egy álomszerű tájat alkotnak, és békét és önreflexiót keltenek. Ugyanaz a fény, amely a víz felszínén táncolva finom tükröződéseket teremt, igazán elbűvölő; úgy tűnik, hogy szinte hallani lehet a víz halk morajlását a liliomlevelek fölött. Felül a levéldísz keretezi a jelenetet, finom levelei a természet bőségének sejtelmét árulják el — egy zöld suttogás, amely csodásan ellentétben áll az alábbi finom virágokkal. Ez az intim pillantás Monet világába arra invitálja a nézőket, hogy álljanak meg, lélegezzenek, és merüljenek el abban a szépségben, amely egy efemer pillanatban rögzült vásznon.

Az alkotás érzelmi hatásának felfedezésekor elkerülhetetlen egy megnyugtató érzés — a természet csendes eleganciájának emlékeztetője. Ennek az alkotásnak a történeti kontextusa szintén jelentős; akkor készült, amikor az impresszionizmus virágzott, Monet pedig mélyen a fény és a szín mulandó tulajdonságainak megragadására összpontosított. Ez a festmény az ilyen kutatás lényegét képviseli, bemutatva a művész által a színek keverésének innovatív technikáját, amely szinte folyékonnyá teszi a vizet a mélységében. Minden ecsetvonás szándékosnak tűnik, ám ugyanakkor spontán, tükrözve nemcsak a tájat, hanem a művész legmélyebb érzéseit és tapasztalatait a teremtés aktusának folyamán. Ezért ez a mű nem csupán egy szép táj ábrázolásaként áll, hanem a természet szépsége és az általa nyújtott mulandó pillanatok mély bizonyítékaként.