A festmény egy élénk jelenetet örökít meg, melyet egy lenyűgöző óra torony ural, amely fenségesen emelkedik egy drámai égbolton; a türkiz és fehér árnyalataiban pompázó felhők kavargó változata mozgást sugall. A festési technika élénk, textúrált és impresszionista, vastag ecsetvonásokkal, amelyek megörökítik a napsütéses tér melegségét. Az emberek kényelmesen sétálnak, emberi érintést adnak a tájhoz, minden alak az élet pulzálásával telik meg, de elég elvont ahhoz, hogy lehetővé tegye a néző képzeletének, hogy kiegészítse a részleteket.

A színpaletta gazdag, de harmonikus, a meleg okker és a hűvös kékek uralkodnak, festői, szinte álomszerű légkört teremtve. Az épületek régi architektúrája kontrasztban áll a jelenet élénkségével, nosztalgiát ébresztve az elmúlt idők iránt. Szinte hallani lehet a látogatók nevetését és beszélgetését, miközben áthaladnak a téren – Capri lelke megörökítve e mesteri pillanatban.