A mű a nyári reggel frissességével lélegzik. A napfény átszűrődik a fák levelein, a tájat fény és árnyék mozaikjával hinti meg. Egy nő, feltehetően gondolataiba mélyedve vagy a pihenés pillanatát élvezve, egy fa védő lombkoronája alatt ül, alakját lágyítja a gyengéd fény. Az előtér a textúrák szőnyege – buja zöld fű, amelyet napcsókolt, vad növényzet sző át. Ezen túl arany tónusú mező terül el a horizont felé, ahol a távoli fák és egy épület sejtése a mélység és a nyugalom érzését kelti. Az ecsetvonások lazák és élénkek, megragadják a fény és a levegő mulandó minőségét, ami a művész impresszionista technikákban való jártasságának bizonyítéka.