Ez a festmény egy ködös kilátást örökít meg Rouen-ra, ahol a táj lassan kibontakozik, mintha egy könnyű ködburkolatba lenne ágyazva. A kép előtérben lágy, tompa színek robbanása hallható, amely egy festői házacsoportot ábrázol, amely a tájat díszíti. Ezek a házak, finom fehér és föld színű ecsetvonásokkal vannak ábrázolva, harmonikusan olvadnak egybe környezetükkel. Mögöttük kémények láthatók, amelyek füstcsíkokat engednek a levegőbe—egy finom emlék a várost egykor meghatározó ipari életről. A felettük lévő égbolt halvány sárga és puha szürke mosott, nyugtató érzést kelt, azonban ipari jelenlétét hangsúlyozza. Monet impresszionizmusának lényege itt ragyog, ahogy ügyesen megragadja a pillanat múlékonyságát; az ecsetvonások láthatóan spontaneitást hordoznak, és minden érintés életet lehel a jelenetbe.

Ahogy a tekinteted továbbhalad a kompozícióban, a táj visszahúzódik a távolság felé, ahol további struktúrák bukkannak fel—talán gyárak—javasolva az idő és a változás folyását. Ez nem csupán ábrázolás, hanem egy olyan történetet mond el, amely a fejlődésről és az evolúcióról szól, és a természet és az emberi erőfeszítés közötti egyensúlyt képviseli. Az általános érzelmi hatás egyfajta kontempláció; arra hívogat, hogy gondolkodj a természetes és mesterséges közötti kapcsolatról. Ebben a finom kölcsönhatásban Monet összekapcsol minket egy elmúlt korszakával, ahol a szín és fény lágy ölelésének köszönhetően elragadó atmoszféra jön létre, lehetővé téve az önreflexiót a modern kor pattogó valóságainak közepette.