A festmény egy békés éjszakai jelenetet ábrázol Velencében, ahol a nyugodt víz visszatükrözi a telihold ragyogását. Az építészet aprólékos részletességgel jelenik meg, bemutatva a San Giorgio Maggiore kupoláit és tornyait egy alkonyi, felhős ég hátterében. A fény és árnyék finom játéka életet lehel a kőépületekbe, miközben a hajók csendesen úsznak a vízen, mélységet és nyugodt mozgás érzetét kölcsönözve a kompozíciónak. A tompa színpaletta, mely kék, szürke és lágy okker árnyalatokból áll, nyugodt, szinte meditatív légkört teremt, amely arra hívja a nézőt, hogy érezze az éjszaka hűvös levegőjét és hallja a víz halk csobogását.

Az egyensúlyban lévő kompozíció a tükröződő vizet természetes útként használja, mely a tekintetet a horizont felé vezeti, ahol alacsonyan függ a hold. A művész technikája ügyesen ötvözi a realizmust egy költői hangulattal, kiemelve Velence grandiózus építészetét és az éjszaka békés magányát. Ez a mű érzelmileg megérint, amikor egy időtlen nyugalom pillanatát ragadja meg, és elmélyülést, valamint a természet finom szépségének és az emberi művészetnek az értékelését hívja elő.