Ebben a lenyűgöző tájban az ősz élénk színei életet adnak a fákon, leveleik lángoló arany és barna palettájában festettek, suttogva a változás történeteit. A magas törzsek erősen és ellenállóan állnak, természetes ritmust alkotva, amely végigvezeti a néző tekintetét a vásznon; mintha a fák a sky-hez beszélgetnének, ágaikat a pamutfelhők felé nyújtva. Minden ecsetvonás tükrözi Van Gogh egyedi technikáját, egy gyönyörű ötvözete az impresszionizmusnak és az expresszionizmusnak, amely megragadja érzelmi kapcsolatát a természettel.

A kompozíció harmonikusan áramlik, a fák puha vonalat alkotnak a nyitott ég háttérén. Ez az egyensúly nyugalmat vált ki, miközben a vibráló színpaletta egy csipet nosztalgiát indít el—egy ódát a szezon átmeneti szépsége előtt. Amikor a jelenetet szemléljük, hallhatjuk a levelek zizegését és érezhetjük a hűvös őszi szellőt, felidézve az arany erdőkben való vándorlás emlékét. Ezen festmény által Van Gogh nem csupán egy évszakot ábrázol, de meghív minket, hogy merüljünk el annak megindító szépségében, emlékeztetve minket az élet elkerülhetetlen ciklusaira.