Ebben a bájos jelenetben a néző egy élénk tengeri tájjal találkozik, amely a szabadidő és a nyár melegségét idézi. A művet a tenger tágas látképei uralják, ahol a hajók kecsesen siklanak a horizonton, vitorláik a lágy szellőt kapják el; a víz tükörfényes felszíne finom kék és zöld árnyalatokat tükröz, könnyedén olvadva össze a távoli égbolttal. A színes virágokkal díszített gyönyörű kert a színek robbanásával árasztja el a nézőt; a piros, narancs és sárga virágok felkeltik a figyelmet, élénk kontrasztot létrehozva a tenger nyugalmával.

Két figura, korának öltözetében elegánsan öltözve, sétálnak át ezen a virágos paradicsomon; az egyik, egy úriember fekete öltönyben, a másik, egy hölgy egy sodró, fehér ruhában, romantikus érintést ad a szcénához. Egy barátságos napernyő található a háttérben, ami a szabadban eltöltött nyugodt délutánok örömét sugallja. A szélben lobogó zászlók jelenléte hazafias elemet ad, tovább erősítve a nézőt ebben a nyugodt, de aktív tengerparti környezetben. Ez a dinamikus interakció a figurák, a természet és a tengeri háttér között megörökíti a 19. századi szabadidő kultúrájának élénk pillanatát, meghívva a gondolkodásra egy olyan élet fényességéről, amely tele van szépséggel és nyugalommal.