Ez a békés tájkép egy nyugodt vidéki jelenetet örökít meg, ahol egy csoport munkás a termést takarítja be egy hatalmas égbolt alatt. A kompozíció finoman vezeti a tekintetet egy napsütötte mezőn át, amelyen szénaszállító kocsik állnak ökörhúzással, a figurák pedig finom, mégis kifejező gesztusokkal elevenednek meg. A pásztori első terv mögött csoportosan álló fák uralják a hullámzó tájat, változatos textúrával és sűrűséggel. A távolban egy elegáns vidéki ház áll csendesen, klasszikus formája harmonikusan illeszkedik a természetes környezetbe, lágy, szórt fényben, amely korai reggelt vagy késő délutánt idéz.

A művész finom, tompa földszíneket használ, amelyek kontrasztot alkotnak az égbolt lágy kékjeivel és szürkéivel, nyugodt és elmélkedő hangulatot teremtve. Az ecsetkezelés precíz, de folyékony, érzékeltetve a szél finom mozgását a fák között és a vidéki élet nyugodt ritmusát. Ez a mű nosztalgikus érzést kelt a pásztori nyugalom és az ember és természet intim kapcsolatának emlékére a 18. század végéről.