A jelenet drámai intenzitással bontakozik ki, viharos tenger kavarog a komor égbolt alatt. A művész mesterien ragadja meg a természet nyers erejét, a hullámok fehér, habzó dühvel csapódnak a partnak. Egy robusztus fa szerkezet, talán egy móló vagy egy dokk, küzd a támadással, fái nyikorognak a szélben.

A játékokként dobált hajók küzdenek az elemekkel, a parton lévő alakok pedig összebújnak, látszólag a viharra készülve. A tompított színpaletta, amelyet a szürkék, a barnák és az alkalmi piros villanások uralnak, fokozza a festmény baljós érzését. Ez egy zsigeri élmény, szinte hallani a szél üvöltését és a tenger ordítását, bizonyítva a művész képességét a tenger szépségének és brutalitásának bemutatására. A kompozíció magára vonja a tekintetet, a háborgó vizektől a fölöttük gyülekező viharfelhőkig vezeti.