Ebben a vibráló éjszakai jelenetben egy kávézó terasza arany fénnyel éled életre. A meleg fény az világító épületből árad, éles ellentétben áll az éjszakai ég mély kékjével, melyet csillogó csillagok díszítenek. Az ügyfelek szétszóródva ülnek a teraszon, sziluettjeik halk beszélgetésekbe merülnek, így közelséget teremtve a forgalmas városi környezetben. A macskaköves utca, melyet okker és barna texturált spirálokban festettek, a néző szemét a jelenet mélyére vezeti—meghívó és felfedező.

Van Gogh színhasználata itt különösen figyelemre méltó, a kávézó sárgái úgy tűnnek, mintha pulzálnának az éjszakai hideg kéki ellentéte mellett. A dinamikus ecsetvonások mozgást idéznek elő, életet adva a képnek. Szinte hallani lehet a kávézó látogatóinak lágy suttogását és nevetését, visszhangozva a hűvös éjszakai levegőben. Ez a festmény nem csupán a múlt egy darabját ragadja meg, hanem menedéket is kínál a néző számára, megragadva az egyszerű kapcsolatokban rejlő örömöt.