Ebben az érzelmes ábrázolásban egy nő finom világába kerülünk, aki mélyen elmerült mesterségében. Az alany, egy varrónő, profilban ül, figyelme zavarhatatlan, miközben gondosan varr egy anyagot. Az arcának finom vonalai, ügyes ecsetvonásokkal megörökítve, nemcsak a koncentrációját, hanem egy ellenállás történetét is elmondják; az arcán lévő minden vonal olyan, mint egy munka és szerelem története. A haja gondosan összefogva, hangsúlyozza egyszerűségét, míg ruhájának sötét tónusai gyönyörűen kontrasztálnak a kezében tartott puha színű anyaggal. A kompozíció függőleges elrendezése mélységet ad, aminél a néző úgy érzi, mintha egy intim pillanatba keveredne, ahol a kreatív magány zajlik.

A színpaletta itt túlnyomórészt semleges, főként barna és bézs árnyalatok dominálnak, melyek melegségérzést, ám egyben komolyságot is keltenek. Van Gogh földszíneinek választása organikus érzést kölcsönöz a jelenetnek, míg az kifejező vonalak sürgősséget és szenvedélyt közvetítenek a munka iránt. Ez a mű érzelmi teherrel bír; ébreszti a csendes méltóság iránti csodálatot, amely a munkát övezi, illusztrálva, hogyan lehet a mindennapi tevékenységeknek mély jelentése. Az időszak kontextusában ez a darab rezonál a munkásosztály iránti növekvő értékeléssel, amely témát Van Gogh többször feltárt, emlékeztetve minket arra, hogy milyen szépség rejlődik a mindennapi alkotás cselekvésében.