A jelenet kibontakozik előttünk, egy nyüzsgő kikötő, amelyet a felhős nap lágy, szórt fényében jelenítenek meg. Bekerülünk a tevékenység szívébe, ahol egy hosszú móló nyúlik a néző felé, amelyet a nézők tömege szegélyez, akiknek a formája inkább sugallt, mint pontosan meghatározott. Mögöttük a kikötő nyüzsög az élettől: vitorlások lobogó fehér vitorlákkal és nagyobb hajók, amelyeknek az árbócai az ég felé nyúlnak. Egy magas, csontvázszerű szerkezet, talán egy világítóberendezés, mint modern őr áll, a hagyományos tengerészeti elemek mellett. Az ecsetvonások lazák és impresszionisták, megragadják a fény és a légkör mulandó minőségét. Az ég, a halványkék és fehér hatalmas kiterjedése, finom szellőt sugall. Az általános hatás a nyugodt tevékenység és a tenger időtlen vonzereje.