A festmény egy napfényes velencei jelenetet örökít meg, amely egy nyári nap lágy fényében fürdik. A meleg, napsütötte homlokzatú épületek a vízparton sorakoznak, textúrájukat gyors, kifejező ecsetvonások sugallják. A víz csillog, tükrözi az eget és a környező építészetet, ami egy enyhe szellőre utal, amely a lagúnán át hullámzik. Egy kecses vitorlás uralja a középpontot, árbócai a hatalmas, azúrkék ég felé nyúlnak. A kompozíció a nyugalom érzetét kelti, és a nézőt arra invitálja, hogy képzelje el a nyüzsgő város hangjait, a víz lágy csobbanását és a gondolások kiáltásait. Ez egy pillanatnyi kép, amely megőrzi Velence szépségét fénykorában.