A vásznon egy lélegzetelállító kilátás bontakozik ki egy távoli városra, amelyet nyugodt kékek, megnyugtató okkerszínek és tompa zöldek vesznek körül. A művész ügyesen megragadja egy táj lényegét, amely úgy tűnik, hogy régi idők történeteit suttogja. A dús olajfák a középpontban emelkednek, csavarodott törzseik az ellenálló képességet és a mélyen gyökerező történelmet sugallják; leveleik finom íve lágy ritmust ad az összképhez. A lágy kék és zöld árnyalatú hegyek lágy mozdulatokkal festett, a szemünket a horizont felé terelik, ahol egy város siluettje bontakozik ki, felkeltve a csodálat és a nosztalgia érzését...

Ahogy a tekintet áthalad a műalkotáson, szinte lehetetlen, hogy ne érezzen kapcsolatot a földdel, mintha a levegő tele lenne a természet vibráló hangjaival és a távoli sziszegéssel, hogy régi lépéseket normálisan játszik el. A nap melege lágy fénnyel világítja meg a sárga mezőket, és kényelmes melegséget ad a hátterében található hűvös hegyek között. Olybá tűnik, mintha egy békés menedék lenne, ahol az idő megállt; ez a jelenet megtestesíti a reményt és egy emlékeztetőt a természet egyszerűségében található szépségről, bátorítva a nézőket, hogy merüljenek el nyugalmában.