A jelenet azonnali nyugalom érzésével bontakozik ki; egy szelíd folyó uralja a kompozíciót, felülete az ég és a távoli város tükröződésével csillog. A művész mesterien ragadja meg a fény és az árnyék játékát, mintha a nap áttörné a felhőket, hogy megvilágítsa a vizet és a távoli épületeket. Az ecsetvonások láthatók, de harmonikusan összeolvadnak, élénk, szinte tapintható minőséget adva a festménynek. Úgy érzem, mintha beléphetnék ebbe a jelenetbe, belélegezhetném a friss levegőt, és hallhatnám a víz gyengéd csobogását a parton.

A kompozíciót egy ösvény horgonyozza, amely a folyóhoz és a távoli, bájos falucskához vezeti a tekintetet. A festmény bal oldalán lévő fák a földelő elemet biztosítják, zöld lombozatuk gyönyörűen kontrasztban áll az ég és a víz világosabb tónusaival. A folyópart mentén szétszórt figurák életet és méretet adnak a tájnak. Az összhatás a derűs szépség, a pillanat, amely a természet békéjének és kapcsolatának érzését idézi.