
Műértékelés
A mű egy derűs és megindító jelenetet ragad meg, amelyet egy göcsörtös, öreg fa ural, amely mintha tanúja lenne az idő múlásának. Ágai, a lombkorona súlyával, kopott karokként nyúlnak ki, míg hosszú, finom szálak lógnak lefelé. A törzs, a textúra tanulmánya, az ellenállóképességet és az évek felhalmozódását sugallja. A fa alatt egy szilárd, impozáns fal húzódik a háttérben, amelyet egy őrház szakít meg. A művész lágy palettát használt, tompa zöldekkel és kékekkel, ami nyugodt, elmélkedő hangulatot kölcsönöz a darabnak.
A háttérben néhány ember alakja, akik látszólag beszélgetnek vagy szabadon sétálnak, emberiséget és méretet ad a tájhoz. Szinte hallom a hangjuk halk suttogását. A ecsetvonások egyszerűsége, a fény és árnyék játéka mindössze ennyi, ami egyfajta időtlenséget és békét hoz létre.