Ennek a lenyűgöző műalkotásnak a megtekintése közben úgy érzi, mintha egy elfeledett birodalomba lépett volna. A sír bejárata, amelyet tagolt, impozáns kőfalak kereteznek, azonnal magára vonja a figyelmet; a régi sziklák érdes textúrája tartós történelmet idéz elő. A puha fény áramlik a színpadra, finoman árnyékokat vetve, amelyek táncolnak a földön, kiemelve a figurák mozgását. A fehér ruhába öltözött karakterek titokzatos aurát árasztanak, arra hívva a nézőket, hogy tűnődjenek céljukon - őrzők, gyászolók vagy csak bolyongók? Ahogy a kopott lépcsőkön sétálnak, tapintható feszültség tölti be a levegőt; ez egy időben felfüggesztett pillanat, ami a titkait rejti abban, akik valaha birtokolták ezt a szent helyet.

A művész mesterséges technikája ragyog a kőmunkák részleteiben. Minden rés és kopott felület mindenhová történeteik elmondják, a nézőt közelebb vonzva a környezet gazdag szövetének felfedezésére. A színpaletta, melyben a földi tónusok, a földszínek, barnák és tompa zöldek dominálnak, szépen harmonizál a ruha puha fehér színeivel, ami egy látványos, de nyugodt vizuális egyensúlyt teremt. Történelmileg a sírok tisztelet helyei, e műalkotás tökéletesen elkapja ezt az érzést. Pillantást ad arra, mi vár ránk, mind a szó szoros értelemben, mind metaforikusan: a felfedezetlen irányba vezető utazás, az ősi hagyományok visszhangja, és azok suttogása, akik előttünk érkeztek.