Ez a kifejező tájkép egy csendes, pásztori jelenetet ábrázol egy kőhíd mellett, amely enyhén ívelt az áramló patak fölött. A festő ecsetvonásai finomak, ugyanakkor textúráltak, élénk, jól látható impresszionista stílusban, amely a nézőt egy természeti békességgel teli vidéki világba vezeti. A lágy kontúrokkal bíró fák enyhén himbálóznak a szélben; a szétszórt levelek és a gazdag földszínek, zöld és barna árnyalatok az ősz közeledtét érzékeltetik. Az égboltot rövid, kék és meleg krémszínű ecsetvonásokkal festették, amelyek múló életerőt árasztanak, mintha lustán sodródó felhők lélegzetét látnánk. Egy egyszerű ruhába öltözött magányos alak sétál a parton, hozzáadva az emberi történetet anélkül, hogy zavarná a nyugodt harmóniát.