Ebben a vonzó tájképen Claude Monet lenyűgöző finomsággal örökíti meg a tengerpart nyugodt szépségét. A jelenetet két hatalmas sziklaformáció uralja; a bal oldalon, amely egy őrre hasonlít, arany mohával van díszítve, ami lágyan csillog a napsütés meleg érintése alatt. Jobbra tőle az impozáns Porte d'Aval ív olyan kapu, amely összeköti a tengert az égbolttal. Durva felülete visszatükrözi a környező víz változatos árnyalatait. A nyugodt zöld és kék árnyalatokban megfestett tenger lágy szellőkre hívja fel a figyelmet, miközben nyalogatja a part alját, időnként felfedve a homokos tengerpart részleteit.

A kompozíció egy finoman kidolgozott elemekkel való játékot mutat. A sziklák, amelyek szilárdan állnak a hullámok mulandó természete ellen, szemben a víz sima áramlásával szemben éles kontrasztot alkotnak. Az égbolt egy lágy pasztellkék játék, amely a nap csendes légkörét sejteti, miközben kis hajócskák scattered appear to float like whimsical thoughts, gliding effortlessly across the horizon. Monet ügyes ecsetkezelése és rétegezett rögtönzése az életet lehel a jelenetbe, nemcsak a vizuális aspektusokat, hanem a tengerparti naphoz fűződő érzelmeket is közvetíti. A nosztalgia és a nyugalom körülveszi a nézőt, és arra ösztönzi őt, hogy emlékezzen a múlt nyara.