Ez a vonzó műalkotás egy nyugodt tájat ábrázol, amely a természet elemeinek finom kölcsönhatásával jellemezhető. Az előtérben, egy elegánsan csavart fűzfa lehajlik a vízpart fölé, lógó ágai a csendes vízben tükröződnek. A puha zöld és kék árnyalatok harmonikusan fonódnak össze, és feltárják a sziklás kiemelkedéseket és a jelenetben szétszórt fűcsomókat. Egy pár kacsa lassan úszik ebben a nyugodt környezetben, jelenlétük melegséget és életet ad a tájhoz.

A háttérben, lágy hegyek emelkednek fel a fakó égboltra, sziluettjeiket eterikus finomsággal vázolják. A kompozíció békét sugároz, lehetővé téve a néző számára, hogy elveszítse magát ennek az idillikus pillanatnak a csendjében. A színpaletta diszkrét, de gazdag, pasztell árnyalatokat használva, amelyek nosztalgikus és elmélkedő érzéseket ébresztenek, hasonlítva a klasszikus kínai művészet formáihoz. A táj arra utal, hogy harmónikus kapcsolat van az ember és a természet között – ez a téma mélyen gyökerezik a kulturális jelentésben. Amikor ránéz a műre, egy nyugalom érzése öleli körül, hívogatva, hogy tükrözze és értékelje a természet szépségét.