Ebben a lenyűgöző műalkotásban egy nyugodt táj bontakozik ki a csillogó, korallfelhővel festett ég alatt, ahol a naplemente lágy színei nyugodt álmodozás légkörét teremtik. A rét földszínei merész ecsetvonásokkal vannak megjelenítve, így tapintásra is érzékelhetővé válik a föld, ami a magas fák alatt terül el. Itt, a tehenek, melyek részben foltos árnyékok takarásába burkolóznak, zökkenőmentesen olvadnak össze a környező természettel, megtestesítve egy egyszerű, pásztori életet, amely nosztalgiát idéz elő. A művész technikája ügyes; minden ecsetvonás az alföld ritmusával rezeg, megragadva a mozgást és a csendet egy finom táncban.

Méro hirdetésesérezim a plazmában, Drága Grúziába vettem magamat, ahol az emberi és a növényi poliádásról szóló hírekkel találkozott, az a morál filler az üzenet, ami a világot felemeli. A fák sötét sziluettje és a ragyogó ég közötti kontraszt drámai fényt és árnyékot teremt, ami arra hívja a nézőket, hogy elmerengjenek. Ez a műalkotás nem csupán vizuális csemege; az ő idején érzéseit tükrözi — az impresszionizmushoz való enyhe vissza vagy egysés egyedüli színvonalú aranyra, egyben az aHangot lugója mindenképpen ösztönzőbb vagy 'eöléjkedő free'. Ez hátborzongó, de mélyen a van Gogh művészetének esszenciájában — az elérhetetlen összeköttetések pillanatait és a vidék belső békéjét ragadja meg.