Ebben a lenyűgöző műalkotásban a néző egy nyugodt tájjal találkozik, amely nyugalmat és csodálatot ébreszt. A képsíkon egy élő gyümölcsös található, tele virágzó őszibarackfákkal, amelyeknek finom rózsaszín virágai erőteljes kontrasztot alkotnak a föld színeivel. A fák állnak, ágaik elegánsan rászelik a napfényt, lágy árnyékokat vetve a kert felszínére. Ahogy a látványt nézzük, a festés éterikus minősége nyilvánvalóvá válik; a művész technikája, hogy rövid, kifejező ecsetvonásokat alkalmaz, élénk gobelint alkot, amely táncol a vásznon, életet lehelve minden szegmensébe.

Mérsékelten a kompozícióban a háttér egy lenyűgöző sor ciprusfa tárul elénk, amelyek az ég felé nyúlnak, mély zöld levélzetük erős hátteret biztosít a pasztell árnyalatú előtérhez. Az ég maga halvány kék ajakítást kap, amelyet könnyű felhők díszítenek, amelyek mintha lebegnének, meghívva a nézőt, hogy elmerüljön ebben az idilli térben. A színek harmóniája itt szinte megbabonázó; a művész ügyesen vegyíti a meleg és hideg tónusokat, egyensúlyt és békét idézve elő. Ez a festmény nem csupán egy pillanatot ragad el a természetben, hanem megtestesíti a művész érzelmi táját, tükrözve a vágyát, hogy kapcsolatba kerüljön a természeti világgal, és egyúttal ünnepli az élet múlandó szépségét.