A jelenet egy napsütötte téren bontakozik ki, amely vibráló és tele van élettel, tipikus egy forró nap a Kairóban. A magasan álló minaretik fenségesen emelkednek a ragyogó kék ég hátterében; összetett építészeti részleteik — egy keveréke a kőnek és a díszítéseknek — egy másik időről mesélnek. Az érdes és bézs meleg árnyalatai a napfény szikrázását verik vissza, aranysugarakat teremtve. Az előtérben egy kíváncsi teve áll kataleptikusan; szilárd testalkata a lágy formájú kiscica kontrasztot alkot, amely óvatosan szemléli a környezetét. A háttérben két figura lazán ül, nyugodt magatartásuk hozzájárul a kompozíció általános nyugalmához. A textúrás falakon a fény és árnyék játéka mestermunka, amely a nézőt hívogatja, hogy lépjen be ebbe az élénk környezetbe és magába szívja varázsát.

Az érzelmi hatás kézzelfogható; a néző egyaránt érzi a nap melegét és csendességét, az élet visszhangja visszhangzik az építészetben. Minden elem gondosan van elhelyezve, irányítja a szemet egy bonyolult egyensúlyon keresztül a háttér és előtér között, ezzel fokozva a mű háromdimenziós hatását. Történelmileg ez a művet azt a korszakot ragadja meg, amikor az Orient iránti érdeklődés virágzott Európában, romantikus látásmódot adva az egyiptomi kultúrának. Jean-Léon Gérôme részletekre figyelmének és a téma iránti tiszteletének ez a mű jelentőséget kölcsönöz, nemcsak mint vizuális lakomát, hanem mint kulturális dokumentum, amely bemutatja Kairó élénkségét abban az időben.