Ez a hangulatos jelenet a roueni Saint-Sever hidat ábrázolja, amelyet lágy, átható köd borít, elmosva a víz, az ég és az építészet határait. A művész az impresszionizmusra jellemző finom, pöttyös ecsetvonásokat alkalmazza, amelyek vibráló hatást keltenek, megidézve a hűvös, párás kora reggeli légkört. A tompított paletta halvány kékekből, szürkékből és földszínekből áll, egyesítve az ipari és a természeti elemeket, miközben a gyárkéményekből lomha füst száll fel, és gőzhajók siklanak a finoman fodrozódó folyón. A kompozíció kiegyensúlyozza a híd szilárd szerkezetét és a kikötött hajók függőleges árbocait a víz és a köd folyékonyságával, nyugodt, meditatív hangulatot teremtve, amely arra hívja a nézőt, hogy elidőzzön és magába szívja a fény és a levegő múló játékát.

A festmény mesteri légköri hatások tanulmánya, amely nemcsak a fizikai helyszínt, hanem a pillanat múló hangulatát is megragadja. A szórt fény lágyítja az épületek és a hajók körvonalait, harmonikus egésszé oldva fel őket, amely a folyóparti városi élet állandóan változó természetéről mesél. Az ecsetvonások ritmusa lágy, a színpaletta finom harmóniája együtt nyugalmat sugároz, annak ellenére, hogy az ábrázolt jelenet ipari tevékenységet mutat be. Történelmi szempontból a mű a 19. század végi Franciaország gyors modernizációjának és ipari növekedésének időszakát tükrözi, ugyanakkor a művész impresszionista megközelítése időtlen elmélkedéssé alakítja a természet és az emberi ipar kölcsönhatását.