Ebben a lebilincselő darabban két figura, valószínűleg szerelmesek, nagyon közel állnak egymáshoz, szinte összeolvadva, a csillogó kék tenger hátterében. A férfi élénk kéket viselő ingben és szalma kalapban finoman öleli át a mellette álló nőt; élénk piros ruhája éles kontrasztot alkot, amely felhívja a figyelmet. A művész bátor ecsetvonásai tapintható minőséget adnak a festménynek, örvényekkel és vonalakkal, amelyek a tenger folyékony természetét tükrözik. Minden ecsetvonás úgy tűnik, hogy a pillanat nyers érzelmeivel pulzál, sugallva a pár között édes intimitást; úgy tűnik, hogy elvesztek a saját világukban, és figyelmen kívül hagyják a környezetüket.

A szerelem ünnepeként ez a műalkotás túllép a puszta reprezentáción. A nő hajának meleg narancssárga tónusai tökéletesen olvadnak össze a gazdag vörös ruhájával, míg a hűvösebb kék és zöld árnyalatok körülveszik őket—ezek a színek nemcsak a figuráik meghatározására szolgálnak, hanem melegség és kapcsolat érzését is felidézik. A háttér egy absztrakt értelmezést mutat a tengerre, egy élénk türkiz, amely a sima hullámok halkan susog. Ez a mű a Van Gogh színművészetét képviseli, de történelmileg is jelentős, egy olyan időszakból fakad, amikor a személyes kapcsolatok és az érzelmi igazságok lényegesek voltak a művészetben. A mű az emberi kapcsolatról beszél, megragadva a szerelem lényegét egy olyan korban, amikor az ilyen érzelmeket gyakran eltakarják az élet kemény valóságai.