Ebben a vibráló akvarellben a délután meleg fénye egy hármas csoportot ölel körül, akik egy nyugodt tevékenység pillanatában vannak. Az előtérben ül egy nő, elegánsan öltözködve hagyományos spanyol ruhában, részletes öltözéke kulturális jelentőséget sugároz. Finom ujjainak lágy érintése, amely óvatosan manipulál egy darab szövetet, mélyebb kapcsolatot sugall a javítás aktusával—ez a feladat évszázadok hagyományait hordozza. Mögötte egy férfi és egy gyermek bújnak ki az ajtó árnyékából, arcukon kíváncsiság és talán csodálat a munkájáért. A kompozíció ügyesen egyensúlyozza a fényt és az árnyakat, barátságos és hívogató légkört teremtve, amely magával ragadja a nézőt ebbe az intim jelenetbe.

A színpaletta lenyűgöző játéka a meleg vörösöknek, földbarna színeknek és ragyogó fehéreknek, ellentétben áll az éppen hogy nyíló virágokkal a kertben, amelyek látszólag túllépik a valóság határait. A festő ecsete megragadja az élet érzését; a levelek ragyognak, és a virágok virágzanak egy örömteli színek fúziójában. Ez a mű nemcsak Sorolla szövetek művészi előállításának ábrázolására tett készségeit emeli ki, hanem a nézőt is egy gazdag kulturális örökséggel teli közösségbe meríti. Nosztalgiát ébreszt, emlékeztetve az egyszerűbb időkre, a megosztott pillanatokra és az emberi kapcsolatok szépségére.